Keceli élményeim

Jaj, nem akarok senkire hajazni, csak tök jó dolog leírni a saját szemszöget (szép szó).

Ez a dolog tegnap történt meg:

Péntek reggel tehát irány dolgozni, körbebuszoztam a napköziseinkért. Dávid barátnője, Janka, aki asszem a Pető-intézetben konduktornak készül, lejött reggel és őt is felvettem Bicskén. Amíg mindenkit beszállítottunk a napközibe, jót beszélgettünk. Igazi pénteki nap, amikor már reggel úgy érzem magam, mint egyébként máskor este szoktam. És már ott lebegett előttem az esti koncert Kecelen. Vártam és dolgoztam. Hétfőtől hivatalosan is a Baptista Szeretetszolgálat "Fogd meg a kezem!" napköziotthonának gépkocsivezetője illetve adminisztrátora(mindenese) leszek. Sok dolgot tanultam, és furcsa módon így a gyakorlatozó Jankának, már volt, amit taníthattam is.

Ebéd után a péntek-hangulat odáig fajult, hogy már édesapám sem bírta (ő az intézmény vezetője) és megmutattuk a lakóknak hogyan ping-pongoznak Debreceniék...:-))))

Aztán Jankát felvittem Pestre, ahol aztán találkozva Bazsiékkal, Edittel, Eliahhal elindultunk az esti koncert helyszínére.

Amikor megérkeztünk a sátorban éppen cikis kérdéseket lehetett feltenni a színpadon ülő kb. 15 tagú "kérdésmegválaszoló-bizottságnak". Amolyan "cseppfolyós" kérdésekről őszintén.

Béciékkel is találkoztunk, és mivel többen emésztési hiányosságokkal küzdöttünk (input/output), ezeket elintézve végre elkezdtünk készülni a hét megkoronázására, egy újabb fergetegre a csapattal.
Én teljes naívsággal voltam a Garry nevezetű technikai berendezés felé, és zavartan rebegtem, hogy "wow, ez milyen márka?" aztán a csapatból valaki rávágta, hogy az tök jó és én hittem. Szóval attól függetlenül, hogy aztán voltak kellemetlen percek technikailag, mégis elkezdődött a koncert.

Jó volt. Az emberek ismerték az énekeket, velünk énekeltek, viszont volt egy nagy problémám. Illés.

Végig megvolt a színpadon egyfajta laza, nyári, mégis a helyzet komolyságát tiszteletben tartó hangulat. Aztán olyan történt, amire az ige azt írja: " megtántorodnak a legkülönbek is" (Ézs.40:30).

a Nagy Istenem c. dal előtt gitáros testvérünknek egy filmbeli mondat jutott eszébe, melyet éppen jól hallhatóan meg is osztott velem: "Buta vagy Rose! Olyan buta vagy Rose!" -

...abszurd humorom szerkezetének ingái füstölve pörögtek túl...nehéz volt.

Béla prédikált. Ritkán hallom prédikálni. Jól csinálja. Elég jól. Igen erősen jól.

Aztán volt még záró dal, előre hívó dal, Béci-flavoured dal, és vissza-vissza dal. 10:20 ra vége lett (7:00kor kezdődőtt) pm.

Este még kaptunk péksüteményt vacsorára, kaptunk néhány ajándékot, pl egy könyvet és egy kulcstartót. Aranyosak. Aztán még idegeskedtem egy sort, mert majdnem elhagytam a kocsikulcsom. Az gáz lett volna. 1re értem haza am. Régen voltam ennyire kimerülve. De ez olyan jó érzés...mint mikor valamit jóra használnak, aztán lemerül, és tudja, hogy most fel fogják tölteni. :-))