Annyira jó érzés mindig hallani Szenczy Sándor szájából, amikor beszél a Reményteljes Jövő-ről.
Kedden, 03.-án megtartottuk az “MDG’s Közel&Távol” c. konferenciánkat a BTA dísztermében, majd Állománygyűlésen vehetett részt a Szeretetszolgálat kollektívája. Ott akkor, nagyon szükségem volt mindkettőre. A konferencián újra rájöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Nemzetközi, vagy nem nemzetközi projekteken dolgozni, és ezeken keresztül segíteni az embereken. Szerintem az is rászoruló, aki nem ismeri fel rászorultságát. Mondjuk, hogy rászorulna egy kis formálásra. Szerintem egy kilencedik mdg-t is megfogalmazhatnánk. 9.: Formálni az emberek gondolkodását, az MDG-k támogatására…de valamilyen szinten benne van a pakliban.
Aztán Sándor beszélt és fordult kéréssel hozzánk. Ezt most itt nem írom le, de ha ezt nem hallom akkor, valószínűleg kihűlt volna bennem pár dolog. De így az ellenkezője történt. Ami erőt és bátorságot adott. Látom az életem értelmét, és azért akarok élni. Szeretném, ha abban tudnék elfáradni, hogy sok embertársamnak alacsony, vagy nagyon magas szinten tudjak segíteni. Akár megtenni, vagy megszervezni azt. Ezek ugyanolyan fárasztóak.
Most B.Edit énekét hallgatom. Elénekelte nekünk a tutit. MOst azt meg kell tanulnunk, mert ha nem, akkor….?
Tudtátok, hogy Isten a Gondviselő? Pedig így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése