2009. február 24., kedd

Szombat - Barni nélkül...

Szombaton nagy dologra készültünk. Közös életünkben először döntöttünk úgy, hogy Barni fiúnkat Édesanyám és Édesapám gondjaira bízzuk, amíg mi egy esküvőn veszünk részt feleségemmel és drága barátaimmal, akikkel majd együtt zenélünk ott, sokak örömére.

13 óra körül el is vittük gyermekünket a "mamához", kicsit furcsa érzés volt ott hagyni.

14.30ra értünk Solymárra, közben felkaptuk Hidász Tomi dobosunkat egy piliscsabai buszmegállónál. Szeretem Tomit. Korához képest nagyon kedves és közlékeny fickó. És jól dobol. Nincs elszállva. Pontos, mégis vagány a játéka, és ami ennél és mindennél fontosabb, hogy alázatosan fejlődőképes.

Solymáron a csapat többi része már próbált, mikor érkeztünk, ezt késésnek hívják. Bocs.
Olyan dalokat játszottunk az esküvőn, amiket ismertünk, hogy ne legyen gondunk, s csak a szép előadásra kelljen figyelni. Ezt azért sikerült néhány olyan technikusnak megzavarni, akik például nem olyanok, mint Hidász Tomi testvérünk.

Aztán az esküvő elkezdődött. Egy srác, akit egyszer már láttam a westendben a mozi előtt, meg egy lány házasodott, akit lehet, hogy láttam ugyanakkor, de akkor még nem hasonlított a menyasszonyra. Vagy nem is láttam még soha.

Szép esküvő volt, sok viceeskedéssel, bár nekem nem minden humor fekszik...mondjuk, hogy aranyosak voltak a "fellépők".

A vacsorán is részt vehettünk, bár furcsa volt, hogy valójában a zenészek és a kameraman (asszem) így együtt kaptak egy külön asztalt. Mint a régi cselédlakásos hallos vacsorák. Rendesen. Bár számomra megtisztelő, meg vicces volt "személyzetnek" lenni.

Finom volt a vacsora, csak én még mindig nem értem az aszpik nevű élelmiszer lényegét.

Jó, hogy Baloo barátunk hívott erre a lehetőségre, hogy itt legyek, mert nagyon jól éreztem magam és megismerhettem egy újabb gyülekezetet, amely szélesíti látókörömet. Megfontolttá tesz, hogy milyen a jó gyülekezet.

Este 21órakor értünk Barniért vissza Bicskére, aki addigra álombaüvöltötte magát. Hazavittük aludni, és nekem sem kellett sok, hogy letegyem magam.

Nincsenek megjegyzések: