Megszabadultam tőle is. A Huszonötödiktől. Mikor döntöttem arról, hogy megszabadulok tőlük, nem vertem nagy dobra. De nem is csaptam ünnepélyt. Nem volt nagy lángja az elhatározásnak. Aztán most alig egy év elteltével a huszonötödik is búcsút intett. Észrevétlenül. Még olyan 30-35 várja, hogy a testem lerántsa magáról őket. Én meg csak változtam. Döntöttem egyszer. Aztán sokszor.
Döntöttem naponként. Alkalmanként. Pedálozásonként. Lépésenként. Karhúzásonként. Esténként. Reggelenként. Ebédidőnként. Kilónként.
Egyre kevesebbszer kerülök ilyen döntéshelyzetbe. Kezdem megszokni.
Ez volt a cél. Az új (meg)szokás!!!
Most nagyon örülök. Negyed mázsa!
"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem!"
...például folytatni...
1 megjegyzés:
Csak így tovább barátom!
Én drukkolok neked, és büszke vaok reájad!!!
:-P
R.
Megjegyzés küldése