Anya! Apa! Anya!

Tegnap nagyon sűrű napom volt. Reggel 06:00-kor kezdtem az Uszodában. Most úsztunk együtt bátyámmal először az új bicskei tanuszodában. Nem tudom mi volt velem, de most valahogy nem jött ki a lépés. 30-35 perc folyamatosnál már kezdett a tüdőm leválni a helyéről. Aztán csak ment a 3/4 óra, de nagyon nehezen.

Aztán mivel a napköziből kaptam egy nap kimenőt, otthon készítettünk egy bő reggelit Csilluval, és Barni is csatlakozoni kívánt. "Anya! Apa! Anya!" ...így szokta, de biztosíthatlak titeket, hogy Barnabásnak egy anyja és egy apja van!

Azután elindultam az irodába, hogy felvértezzem magam pénzzel és iratokkal, meg címekkel. Budapestre mentem, hogy az egyetemen végigálljam a 1.5 órás sort egy diákmatricáért, és a Szolgálat gazdasági irodájában elintézzek néhány sürgős ügyet. Meg aztán az egyetemre megint bemenjek fénymásolni, meg megismerkedni a könyvtári kultúrával. Ami arról szól, hogy ha úgy szólalsz meg, hogy a másik hallja, amit mondasz, akkor szemét bunkó vagy és paraszt. Egyébként meg mindenki ül és csendben olvas. Azt nem értettem, hogy miért ülnek le úgy az emberek, mintha beszélgetni mennének. Körbe egy asztallnál. Ha úgyis mindenki csak kussol és olvas. Mert hogy ez a norma...aztán kellett még mennem irodafelszerelésért a Mediamarktba...levezetés gyanánt.

Ez lett volna a nagy terv a napra.

Aztán kissé borultak a dolgok. Az autóból láttam, hogy a napközisek kint vannak a sportpályán, de 100 méterről is észre vettem a bajt és hívtam apukámat is, hogy szaladjon lefelé az irodából. Sajnos a húgomnak megint volt egy durva ....nevezzük rosszullétnek....rohama. Ő epilepsziás. Mentő, Stezolid, Seduxen, Algopyrin, hordágy, várakozás, papírok kitöltése, fejsimogatás, szeretet, puszi.

Vett a nap egy restartot. Este 6 volt, mire aztán Budapestet is megjártam. fél nyolckor már aludtam. Csilla tudja, hogy ilyenkor nem illik tőlem megkérdezni, hogy "na, milyen volt a napod, mit csináltál ma? Hol voltál, stb..." Hagyott aludni. Persze Barni még nem ilyen illedelmes.

Mégis azzal zárnám, hogy nincs annál jobb érzés, mint mikor egy ilyen "kalandos" Szabadnap után a kisfiam csendben mögémkerül, a homlokomra teszi a kezét, és elkiáltja magát: Apa! s amint megfordulok, csak oda hajol a hasamra és dünnyög valamit...

...aztán nézi tovább az Oroszlánkirályt...:D Szeretnek!