Bátorság, vagy hülyeség?

Szerintem a különbség hajszálnyi. Ismeritek a viccet, amikor a 'norvég' eladná a lovát, s a vevő kéri, hogy vezesse már körbe a lovat itt-ott. A ló csetlik, botlik, neki megy a falnak, mire a vevő felhááborodik: Na de Uram! Ez a ló vak! ..... mire a norvég: Nem vak ez! Csak vakmerő!...

"Há, magyarok vaggyunk, nem?!" - kérdezte Király Linda, "ősmagyar" család tagja (a Király család az idei bp.-i zsidófesztivál zenei sztárvendége!). Aztán a magyarok eldöntötték: ez nem bátor kérdés volt abban a bizonyos helyzetben, hanem legújabb csillagunk bizonyította ember-alatti ostobaságát. A magyarországi karrierje erre a zátonyra aztán rá is futott.

Mondanék példát bátorságra is, amiről feltételezhetnénk, hogy hülyeség. Röviden:

Hinni a Mennyországban.

Ez talán nálad most kiveri a biztit, de erre egy múltkori bizonyságtevésem alatt jöttem rá. Hogy attól, hogy az ember meggyőződött, a bátorság még mindig elengedhetetlen. Úgy ánblokk, egészében nézve, de az apró pici aktivitások, döntések és a hozzáállásunk területén is. Bátornak kell lennünk, hogy a perspektívánk, az Örök Élet meghatározza a mindennapjainkat. És igen. Sokak szemében ez egyszerűen csak: hülyeség.

Blogbejegyzéseimben a következő 1-1.5 év alatt egy olyan témát fogok hangsúlyozni, ami nagy részben határozza meg az életemet. Tart már ez kb. 15 hónapja. Először tehát erről az időszakról írnék. Mindent összevetve, az időszak végeztével, szeretném, ha mindenki megtalálná a konzekvenciát: bátorság, vagy hülyeség. A mai magyar világban. A mai világban. A világban.