Mostmár 12 napja nem írtam blogot, és mivel Jézus legközelebbi tanítványai is 12en voltak, idejét láttam a további blogolásnak. :D
Eszméletlen héten vagyok túl. Azt hiszem kezdek belerázódni az életbe. Úgy érzem magam, mintha egy kiképzőtáborban lennék, ahol Isten a Parancsnok. Filmekben látunk ilyet, de itt a legszebb az egészben, hogy a Parancsnok a legjobb barátom, és szerető Apám.
Mégis. “Engedem” Neki, hogy kifárasszon, hogy nyúzzon, hogy megmutassa, hogy képes vagyok rá. Többre, mint gondolnám. És jó érzés. Nagyon jó.
December 8.-án meghirdettek egy pályázatot, egy kb. 40oldalas anyagot kellett összehozni. Én múlt pénteken kaptam kézhez, 23.-án. Beadtuk 2 db minutummal a határidő előtt. Szerintem azt már csak beképzeltem, de elismerő mosollyal vették át a borítékot a cuccal. Kicsit kifáradtam. 13 órát aludtam utána. Ez talán érthető, ha elmondom, hogy az azt megelőző 3 napban is ennyit sikerült összesen.
Egyébként mennek az új Pintér Béla album felvételei is. Ezzel kapcsolatos legutóbbi élményem az, hogy miután Donát, a zongoristánk feljátszotta a maga szerepét, arra gondoltam, ezt most egy eladhatnánk valami smoothjazz albumként, aztán persze, ha kész a cucc, kiadjuk Gospel albumként is. Dupla haszon. Dupla élvezet.
Rengeteg munka van, nincs megállás, és élvezem, érzem, hogy nem fogok kiégni. Érzem, hogy Isten jósága még jutalmat tartogat. Van egy két tippem, hogy mi legyen a jutalom, de Ő jobban ismer engem, majd Ő kitalálja. Szeretem.
Összefoglalás: Rájöttem, hogy nehezebb, de boldogabb azoknak az élete, akik nem önző lusta k*cs*g*k.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése