Köszönjük! Meggyőző volt. Elfogadjuk, rendben van!
Általában érdekel a politika. Szeretem a politikai tartalmú híreket. Szeretem elemezni, levetíteni az életemre, a családom életére. Most mégis kicsit elegem lett a Tisztelt Házból. Kicsit azt látom, hogy már nem engem, nem minket vezetnek. Nem úgy hozzák a döntést rólam, rólunk, hogy felelősséget éreznének velem, velünk kapcsolatban. Ők most összegyűlnek pizzázni, és megbeszélik egy éjjelen, hogy akkor nekik most mi éri meg jobban. Hogy ők most hogyan járnak jól, mi lenne a jó megoldás arra, hogy bent maradjanak a parlamentben. Ők. Szabad demokraták. Persze olyan ez, hogy a kormányzó, az engem vezető réteg rájött, hogy nem képes vezetni, majd áthárították a kereszteződés előtt a döntés jogát. A pizzázó liberálisokra. Azokra, akik üzleti kapcsolatok, haverság, és vesztegetések után most igazából magukról döntenek. Hogy a hatalmat hogyan tudják legjobban megőrizni.
Aha. Akkor ezek szerint ők nem velem, nem velünk törődnek. Azaz akkor ők nem engem vezetnek. Akkor ők nem a vezetőim. Akkor én őket nem fogom tisztelni többé. Nem mintha eddig annyira tiszteltem volna ezeket. Privatizáló üzletemberek, újkommunista barmok, akik a régi kiszes haverjaikkal akarnak ma hasznot húzni belőlünk, abból, hogy a régi rendszerből feléledt új magyar családok, akik tehetséggel és szorgalommal alkalmazkodnak az új piacgazdasághoz, majd jó sokat adózzanak, fizessenek, mert ez az "általános munkaerő" nagyon olcsón és sokat hoz. Jön a külföldi cég, harmad annyit fizet, mint tenné 250km-rel nyugatabbra. De mivel ők győzték meg, hogy jöjjön Magyarországra, az nekik jó, mert a kis magyar csak gürcöl a harmad annyi béréért, de még annak mi kérjük a felét. Mert hát mi adtunk neked munkát kicsicsíra. Mi hoztuk ide a multicéget, ahova bemehetsz gürcölni. Ördögi! Ördögi! Nagyon szomorú!
Viszont tisztelem a hazámat. Szeretem Magyarországot! Tudom, megtanultam és gyermekként már átéreztem ennek a népnek a múltját, sikereit, dicsőségét, kultúráját, ünnepeit, zenéjét, irodalmát, történelmét. A hegedűszó, a csipkés táncruhák, az átkötött új kenyér, a himnusz!, a kokárda, a Szigeti Veszedelem, Kodály Zoltán és hogy ma van egy azon nevelődött zenekar a barátaim körül. Kivéve egy srácot, de ő zilahi magyar, meg egyébként is...hagyjuk most őt...
És én szeretem a magyarokat! Szeretem Magyarországot!
Istenem! Kérlek vezesd ezt a népet! Ez a nép, meg a berendezkedés, a világ normái ma demokratikus keretekben gondolkodnak, ezért adj olyan vezetőt, akit még érdeklünk! Olyan kormányt, akiknek érték maradt felnőtt korukban is mindaz, amit szeretünk Magyarországban! Szeresse a népet, az országot jobban, mint a pénzt és az uralmat! Kérlek ezeket, akik nyíltan tesznek ránk vezesd el innen messze! Nyiss előttük még kecsegtetőbb üzleteket, csak minket hagyjanak élni! Így áldjuk őket, de nekünk nincs rájuk szükségünk!
Kérlek segíts Magyarországon, mert szeretnénk itt élni és szeretnénk, ha gyermekeink is tudnának itt élni!
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése