Gyere bátran Magyarország!

Oszlik lelkemnek barna gyásza:
Nagy, fehér fényben jön az Isten,
Hogy ellenségim leigázza. 

Az arcát még titkolja, rejti,
De Nap-szemét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti. 

És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten járt előttem,
Kivonta kardját, megelőzött. 

Hallom, ahogy lelkemben lépked
S az ő bús "Ádám, hol vagy?"-ára
Felelnek hangos szívverések. 

Szivemben már őt megtaláltam,
Megtaláltam és megöleltem
S egyek leszünk mi a halálban.

...ööö....aaaa....ööööö.....és a Feltámadásban!