Azon gondolkodtam, vajon ki volt Ady ellensége? Aztán magamtól kérdeztem: Ki ellen vonul fel Isten? Kik ezek? Mi lehet az, ami felkelti az Isten figyelmét, hogy nagy fehér felhőben, teljes dicsőségében felkeljen az én ellenségeim ellen? Isten figyel engem? Hát persze! Ő a védelmezőm! Szerető mennyei Édesapám! Ő az, aki először örült nekem. Még mielőtt édes szüleim rólam tudomást szerezhettek volna. Mindenek előtt az én Teremtőm, Istenem. Erős indokkal teremtett! Célja van velem! Meg is tanította, elmagyarázta és képessé tett erre. Adott hallást. Hangot. Terepet. Akaratot. Személyiséget. Ízlést.
Szeretem ezt tudni. Szeretem megfogni ennek a lényegét. Ebben a hitben, sőt tudatban jó élni. Ekkor Isten kiveszi az ellenségeim kezéből néhány erős fegyvert. A téves önértékelést. Az elhagyatottság éreztetését. A sikertelenséget. A pesszimizmust. Sorolhatnám. Ezek erős kötözésre való, rabláncok. Viszont az Isten jön! Hogy ellenségeim leigázza.
Isten öröme, az én szabadulásom. Szabadság! Énekelni. Alkotni. Viselkedni. Nyitni. Sikereket elfogadni. Dicsőségét méltón képviselni. Sugározni. Rá, büszkének lenni. Élni! Miért? Mert mikor egy rab kiszabadul, nem hagyja ott a többieket a tömlöcben! Ugye?! Nem akarjuk ezt tenni, ugye?! Kegyelmet kaptunk! Kegyelmet gyakorlunk! Nem maradhat senki a börtönben! Mert él a mi Vezérünk! Eljött, hogy kihozzon minket a sikertelenségből. Eljött, hogy optimistán állhassunk a holnaphoz, a mához, a tegnaphoz! Eljött, hogy ne legyünk egyedül! Eljött értünk, mert az Ő drága kincsei, fiai vagyunk! Eljött, hogy Éljünk!
Kedves Testvéreim! Keresztények! Egyház!
Itt van Jézus! Nem halt meg! Eljött, hogy kivigyen "innen" minket! Keljetek! Ébredjetek! Kiáltsatok! Győztetek!
Szabadok vagytok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése