Ha most egyet értesz ezzzel a képpel, kérlek fogadd el tőlem a következőket!
Mi, akik Krisztus követjük, keskenyebb és nehezebb túravonalat választottunk az életünk útjaként. Ezért talán többször fáradunk el. Lehet, hogy néha csak esünk-kelünk. Sáros lesz a ruhánk, elszakad valahol. Van, hogy le kell ülnünk pihenni, vagy inni egy korty vizet. Vagy ennünk kell, esetleg bele nézni a térképbe, hogy hányadán is állunk.
De mi, akik ezen az úton járunk, nem szabad, hogy ezek miatt egymást kritizáljuk, vagy dorgáljuk! Hiszen ez az út nehéz! Akadályokkal teli. Lehet, hogy most te futsz, míg én éppen ülök egy útmenti padon...nézve bambán a térképet... de lehet, hogy a következő kanyart te is csak kapaszkodva veszed majd be. Nincs alapunk hozzá, hogy becsméreljük egymás tempóját, pályán való jelenlegi helyezését. Ez nem verseny! Ez nem viadal! Nincsen jogunk a másikra úgy nézni: na!...nézd csak...hogy kifeküdt...pedig hogy futott az előtt....Nincs! Ez gonosz dolog!
De oda mehetsz hozzá! Felállíthatod! Adhatsz neki inni! Ha elvesztette a térképét, útba igazíthatod. Vagy ha kell, viheted a hátadon egy darabig...
Ezt tanulom. Megdöbbentő.
Azt gondolom, egy keresztény ember helyes Önértékelése abból indul ki, hogy Isten előtt egyenlőek vagyunk.
Meg abból, hogy Örök Életünk van.
Egy tanulságos vicc a kegyelem elfogadásának egyszerűségéről:
A nyuszika ballag hazafelé a mezőről, de látja, hogy mindenki eszeveszetten rohan kifelé az erdőből. Megállítja a rókát és megekérdezi:
Nyuszi: - Te róka! Mi van? Mi ez a nagy észveszejtés?
Róka: - Nyuszika, meneküjjé! A medvének halállistája van!!!
Nyuszika találkozik is a medvével, s feltesz egy kérdést:
Nyuszi: - Medve! Neked tényleg van Halállistád?
Medve: - Igeen!
Nyuszi: - Te figyelj!, Nem húznál ki?
Medve: - Ja..., de!
1 megjegyzés:
Tetszik ez a felfedezés... Néha mi, keresztények is képesek vagyunk ítélkezni...
Megjegyzés küldése