Amikor a (ezmostklisélesz!) puzzle-darabok az ember szeme előtt kezdik kiadni a képet! És úgy érezhetem, hogy most már sínen van a dolog! Csodálatos érzés. Amikor kirajzolódni látszik a terv!
És az emberi türelmetlenség sokszor feladásra késztet. De akkor újra, és újra le kell ülni. Átgondolni. Könyörögni. Csendben szenvedni Isten előtt. Mint egy kisgyerek.
És akkor Apa oda rak egy újabb darabot. És a reménység, a hit, a boldogság újra felébred!
...
Kőfalaidra, Budapest, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
Rendben.
1 megjegyzés:
Valami van? Mer az jó ha valami van... :D
Megjegyzés küldése